El innét
2012.11.29. 20:59
El innét /készülődés/
El innét erről az átkozott földről!
Mi vár rám itt, talán valami csoda,
nem vágyom tengerre csak egy tóra,
mert lassan megöl ez a mocskos pocsolya.
Inkább csavargassa szívem a honvágy
mint apám a fagyos drótot jeges oszlopon,
inkább eltörök százszor, ezerszer, ha kell
de a boldogságot mástól én nem lopom.
El innét erről az átkozott földről!
Ide a remény is kopott feketében jár,
a múlt könnyeim itta, a jelen át lép rajtam,
tavaszom után valahogy kimaradt a nyár.
Őszömből a télbe más földeken megyek
várnak a határok mögöttük nagy hegyek,
hiába sír síkom a gyönyörű Hortobágy
elmegyek, délibáb lett szívemben a vágy.
El innét erről az átkozott földől!
Milyen kár, hogy a szívem is jön velem,
jó lenne helyette akár egy darab kő is,
hisz mindegy már melyik súlyát cipelem.
Idegenbe érve jó lenne feledni
s a múlt sírjába tenni minden fájó emlékem,
elfeledni, hogy milyen magyarnak lenni,
de félek, hogy míg élek nemzetem lelkemben cipelem.
|