|
Üdvözöllek Versbarát!
Kellemes,pihentető olvasást kívánok!
Vizuális alkotókat és támogatókat keresek!
2012 tavaszán terveim szerint megszületik az 5. verseskötetem „Holló” címmel
A kötet verseit már összeállítottam, de szükségem volna képi illusztrációkra, hogy
vizuálisan is feldobjam kicsit. Aki jól bánik ecsettel, ceruzával és van olyan alkotása,
amit szeretne könyvben látni, az küldje el a janus@mezocsat.hu email címre
vagy személyesen adja át.
A beérkezett alkotásokért nem tudok anyagi ellenszolgáltatást nyújtani.
Hogy mely alkotás kerül be a kötetbe, azt én döntöm el,
nem szakmai szemmel nézem a képeket, mert nem értek a képi dolgokhoz,
én lelki szemekkel zsűrizem őket, ami tetszik bekerül, ami nem, az nem.
A kötet fekete-fehér lesz, de a színes rajzok ill. festmények
szürke konvertált változatai is bekerülhetnek amennyiben úgy ítélem meg :-)
Aki kedveli a verseimet és anyagilag is tudná támogatni a megjelenést,
az megteheti ezen a bankszámlaszámon :
Tóth János AXA 17000019-12840092
Az átutalásnál kérem feltüntetni a nevet és címet!
Az alkotások beérkezési határideje 2012.Január 31.
Tóth János
Janus
Elköltözöm
elköltözöm
holnap indulok
itt marad mindenem
testem a sóhajok
lecsorgó könnyeim
ezernyi fájdalom
széthulló életem
mától nem tákolom
elköltözöm
holnap indulok
ujjamból peregnek
az utolsó mondatok
sápadt lapokra
fekete betűket
fekete betűkből
vetek keresztet
Világ
Mit mondhat a kérdő
a felkiáltó jelnek,
az esők maradnak,
a felhők peregnek,
vízköves lelkekbe
semmi sem fér,
csak a fagy lel helyet,
ha itt van a tél.
Aszalt szilva szívre
mond minek eső
ma magány, kín,
s a halál, ez a menő,
élni már csak
a bolond akar,
a kés vért nevet,
ha egy sebre ráül a var.
A mosoly fáj,
a fájdalom andalít,
az éjben egy angyal
szűköl s felvonít,
az isten s az öröklét
feketében járnak,
kígyó sziszeg átkot
a korhadt almafának.
2011
Beton a mező
aszfalt a szántó,
műanyag kereszten
feszül a Megváltó.
Egyházból száz ház
hiszek a pénzben,
vallást árulnak
péksüteményben.
Nemzeti színű
mosoly ragyog ránk
eladták földünk
vérzik a hazánk.
Deviza földön
házatlan zsellér,
motyóját tolja
élete fillér.
Dolgozó karja
semmibe lógva,
feje leszegve
inog a lóca.
Keserű szájból
szottyi héj repül,
batyuzó remény
távozni készül.
Éhező kályha
ajtaja tárva,
üres a vödör
kong a világra.
Jön a tél lassan
csizmája deres,
reszket a lélek
a hit képletes.
Alkonyból este
estből éjszaka,
elszökni hová?
Maradni csoda.
Eső a város ráncain
Ablakom alatt kíváncsi város áll.
Visszanéz rám hunyorogva ezernyi szem,
ahogy bámulom a háztetők rajzolta ráncait,
hol az őszi eső párája pihen.
Az ablak rése között holt levél illata
szobámba préseli magát,
s vele egy darázs is – a szél potyautasa-
besurran, növesztve szemem bogarát.
Az asztal hó-abroszán
zümmögve cikáznak
a barna-sárga vendég színek,
majd landolni hívja egy hamutartó,
a csikkes hideg üveg.
Lenn az utcán, a végtelen sínen
felsikolt ezernyi vízcsepp hirtelen,
a barna-sárga tömeggyilkos villamos
szikrát vet s átrobog a páraéleten.
A gyorséttermek már lassítanak
nem sül ki ma több finom falat,
a konyhából kisöpri a perceket az este
s kezében már ott lóg a lakat.
Szalompályát rajzolnak a pocsolyák,
de már csak a pizzafutár versenyez,
Ajtók mögül szemek kopognak,
Nyit-pénz-zár, így van ez.
A hidak alatt
laposan kúszik a Duna,
s talán az a fekete felhő felette lebeg,
összenéznek,
mint gyermek és anya,
a víztükör lehulló könnyektől remeg.
Hogy ki vagyok?
Hogy ki vagyok?
Betűkre tört mondat,
kit kidobott az álom,
repülni nem tudtam,
csak szisszentem a valóságon.
Hogy ki vagyok?
Billentyűzet, akin írt az Isten
életleveleket, jövőt….azt hittem.
De beragadt a „szóköz”,
üresek a lapok,
árnyékukat vetik rá,
a sajgó tegnapok.
Hogy ki vagyok?
Nem fontos, már rég nem,
csak tutaj vagyok
gyermekeim talpán,
míg nem merülök el,
egészen.
Az elmúlás zuhataga
A múlt s a jövő között
rozoga híd vagyok,
korhadt remények deszkáim
bennük szegek a sóhajok,
melyeket feltép sorra
a sors feszítővasa,
az idő vizébe hullnak darabjaim
s talán már holnap elnyel,
az elmúlás zuhataga.
Megjelent a negyedik verses kötetem, ami az elmúlt húsz év verseiből lett összeállítva.
szólj hozzá: Tóth János:Naplemente után
szólj hozzá: Tóth János: A hársfán túl
Üvegszilánkot sírnak a szemeid /A költő, ha sír/
Kopott asztal fölött
üvegszilánkot sírnak a szemeid,
ujjaid présétől betűt sikolt a toll,
itt a múlt, újra kegyetlenül lelkedbe gyalogol,
kiássa megsüllyedt sírjukból szeretteid.
Üvegszilánkot sírnak a szemeid,
de ajkad összeszorítja a dac,
tollad tébolyultan üvölt,mégis néma maradsz,
egyre csak a jeleket vésed
már nem számít minek s kinek,
tested alagútjain hevesen száguld a véred.
Üvegszilánkot sírnak a szemeid,
magadhoz húzod vérző, kifosztott hazád,
tudom mennél, ha háború volna,
meg van még a régi kaszád,
…de te nem, te nem ölnéd magyar testvéreid.
Üvegszilánkot sírnak a szemeid,
mikor a bordáid íve alatt doboló szelencéd nyitod,
benne a szerelem s ezernyi féltett titok
téli tavak szakadó rianása súlyával sajog,
…szempillád alá az álom félszegen tántorog…
Kopott asztalon,
arcod üvegszilánkra hajtva pihensz,
a földön térdelő, összegyűrt mondatok,
az álom s az ébrenlét közt egy sóhajon lengsz,
már várnak rád az éhes papírlapok.
Látomások
Bujdosó büszkeség
vánszorog az alázat nádtengerében,
reményét falja a hideg sötét,
semmi kuporog repedt tenyerében,
átszúrt lelke pergeti hitét.
A rozoga jelen
falát a múlt karja támogatja,
de indulatok feszülnek, reped a vakolat,
a hazugság álruháját az igazság bontja,
akasztófára tűzik az igaztalan szavakat.
Fenn a magasban
jövő kering, mint félszeg vadmadár
ki az égből látja a lángoló fészket,
kormosan izzik a feldúlt határ,
lehet hogy a jövő itt hagyja az egészet?
Ablakra fagyott
Ablakra fagyott
hajnali pára jégszeme
szobámba bámul,
benn a csend puha párna,
tudatom nyújtózik,
még kábul.
Bőrömet simítja
a hideg magány
s dűnék nőnek
karc ujja alatt,
…érintéseid emléke karaván,
rég nem járt úton újra áthalad.
Borzongó fájdalom,
szakadó sebek,
szívemben éles rianás,
álmomban szorított
kezed nyoma
a lepedő ráncain,
ez maradt,
…semmi más.
Ablakra fagyott
hajnali pára,
vörösen felizzik,
belehal lassan,
a Nap csókjába.
<font color="#ffff99" face="Ti
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
