JANUSVERS Tóth János versei

 

 KEZDŐLAP

 

 

 

 

 

 

   

 Gyertyák

Természet

Szerelem

Mosolygó

 Világrólszóló

  Gyerkőc

Tüskék

  Apróságok

  Hangosverseim

 Könnyszoba

 VERSEK 2011-12

  KÉPRE SZÓRT SZAVAK

 

Köteteim

 

Csótka Lajosné képei

 

 

 

 

 

Kapcsolat

 

 

Beállítás Kezdőlapnak!

 


 

 

1 1 1

2 2 2

 
FRISSÍTVE
2022.11.21.

 

 

 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
SZÁMLÁLÓ
Indulás: 2006-06-15
 

 

 

 

ködmadár

 

ködmadár ül vállakon

súlyos szárnya óriás

emberhúst a zord fagyon

kékre fest a vacogás

 

szürkeség öl fényeket

tapogató  vak remény

botorkálva kéreget

de itt mindenki szegény

 

balta éle koplaló

nem jut ág és gallyfalat

pusztaság a foglaló

erdő helyén itt maradt

 

sajgó nemzet zord hazán

néma tétlen védtelen

rothadt ígéret szagán

önmagának idegen

 

van Himnuszunk Szózatunk

bennük ezer üzenet

de hogyha csak dalolunk

és nem rakunk tüzeket

 

nem pusztítjuk férgeink

mind mi marja nemzetünk

régi hírünk fényeink

velük együtt elveszünk

 

 

őszi pocsolyákat gyűjtök (letisztulás)

 

 

még a versek írnak engem

két tenyerem  tükör hasonlatok

szemem metaforát kacsint

megszemélyesítők a sóhajok

 

homályos a költői kép

tompa arcél maszatos kontúr

bár tisztul  az egyéniség

de valahogy nem megyek még  flottul

 

az ihlet filtere ázik

még kevés a szín  fanyar a zamat

őszi pocsolyákat gyűjtök

hogy megírjam  egyszer a nagy tavat

 

még a versek írnak engem

cipelnek Radnóti verslábai

erőltetett menet végén

a semmi ágára hív játszani

 

Attila és ott talán

mikor ködként oszlik fel tér s idő

majd megírom azt a verset

melyből a líra virága kinő

 

még a versek írnak engem

sodródom a múlt tintatengerén

már valaki a túl partra

átvitte valami mást viszek én

 

 

Arany-ág  (In memoriam A. J.)

 

Este van, este van, betűt rajzol tolla,

éppen hogy csak hallik, a papír- tinta csókja.

Fénylő ,kéklő betűk egyenesen, görbén,

anyanyelvünk öltik  fehér papírkelmén.

Magyarságunk kincse minden szó, és mondat,

festeget a költő  elevent, és holtat.

Gondolata gazdag, páratlan is egyben,

soha nem volt ennyi  magyar szó egy fejben.

Idézd csak fel Toldit vagy a Walesi bárdot,

van-e még ilyen toll, anyanyelvbe mártott?

Szivárványt festettek mind, kik vele éltek,

de még Petőfi is,  tanulhatott szépet,

hiszen János bátyám ruhát varrt a csendre,

felhőszakadásként, nem úgy cseperegve

ömlött a szép szónak minden változatja,

Így lett Arany János szavainknak atyja.

 

Ma van napja annak, hogy tolla elfáradt,

családnak fájáról  halál törte ágat

koporsóba téve, ezrek könnye, lépte,

utolsó útjára  gyászfolyam kísérte.

 

Nem halt meg a költő, itt él a sorokban,

gondolata szárnyal  iskolapadokban,

könyvtárak csendjein  suttogássá válva,

hogyha kell buborék őszi pocsolyába,

szélzúgás a pusztán, ringató tücsökszó,

szomorú rekviem, tanító mementó.

Este van, este van, már az ujjam lomha,

fekete est haja  régen nincs már kontyba,

kibontva az égen kócos felleggé lett,

szentjánosbogárként benne csillag fénylett,

és ott fenn magasban égi eperlombon

mintha pásztortűz ég…. ezt suttogom. mondom

felragyog a vén Hold, korongja színarany,

imává lett Toldit,  mormolom én, Arany.

 

 

Igazság-mosók

 

Lassan elfogynak

az igazság-mosók,

hömpölygő hallgatás alatt

hazug kavicshordalék közül,

nem lesz,ki kimossa

az apró igazságokat,

és a hatalom nap mint nap üdvözül.

 

Tenyeremben tartva

mutattam én is igazságokat,

de kiütötte belőle

a butaság buzdította közöny,

és sárba taposta az elvakultság,

majd csordamód gázol tovább

az aszály rágta sárguló  füvön.

 

Árad a hallgatás,

a hordalék egyre csak temet,

hátak nézik balgán, bambán

az igazságot, és a kidobott  verseket.

Költők, hazafiak, kiket rég

elvesztett e hon,

az égből hunyorognak

e sajgó földre,

mint megannyi vibráló neon.

 

 

Egy szót se

 

Majd akkor is hallgass, ha ütnek!

Akkor is, ha viszik a házad,

csak hallgass, ne vedd közügynek,

hogy szétlopták hazádat!

Fogd be a szád, szorosra zárd,

meg ne szólalj, ha  épp ölnek!

Süketen, vakon, magadban kántáld,

hogy csak a fidesz áldás e földnek!

Csak hallgass, tűrj némán,

ha még élsz, s rád föld zuhan,

meg ne bánd egy percre sem,

hogy nem szóltál sosem,  asszonyom, uram!

 

 

Foszló énem (A meglopottak)

 

Nem tudom megőrizni magam,

meglopnak a szűkös hónapok,

a bankok körme belém mélyed,

és most végtelen zsebekben vagyok.

Saját sorsom sosem volt- lehet-,

mindig akad, aki kihasznál, vagy épp

tenyerembe üt  szeget,

elragad folyton egy gennyes

hatalom keltette nagy folyam ,

ezerszer  elmerít,  sosem öl meg,

…de néha még kimentem magam.

De haszontalan minden karcsapás,

hisz menedékem csak rozoga zátony,

néhány csillag ugyan fényt kacsint,

akad még önzetlen barátom,

de egyre több a genny, és a víz,

csak ömlik, zúdul egyre,

és nem értem, hogy nem jut értelem

a világegyetembe?!

 

Nem tudom megőrizni magam,

a hiányok, a semmik  meglopnak és félek,

hogy lassan nem leszek magamnak más

csupán egy kifosztott, semmit érő  lélek,

lélek, írom, de már nem tudom mit jelent,

keresem  önmagam,  a jövőt,  és az ellopott jelent.

 

Nem tudom megőrizni magam,

pedig egykor csak jobb, és jobb akartam lenni,

de meglop a hatalom, ellop engem is,

ha már nem tudott megvenni.

 

Nem tudom megőrizni magam,

de ha egy reggel majd magamat nem lelem,

jobb,  ha ez a gennyes hatalom

elkezdi  tanulni, hogy mi a félelem!

 

 

esti töprengő

 

talán ha tenyereden

eltörtek volna a szegek

talán ma én is hinném

hogy léteznek istenek

ha a jó kereszten feszül

de dőzsölve él a rossz

hát mit érnek az istenek

ha mindig győz a gonosz

 

lyukas garasként  a hit

elgurul s meg nem lelik

vállukon viszik a tolvajt

s a munkást megverik

nincs se isten se jóság

csak egy szajha a remény

ígér kecsegtet s végül

elillant mint ez a költemény

 

miféle ez a világ

s miféle benne az értelem

ha árú cikk a gyűlölet

s valuta a félelem

és mint már megannyiszor

őrült ül a nép nyakán

minek  se pénze se istene

csak van egy ellopott hazán

 

talán ha tenyereden

eltörtek volna a szegek

talán ma én is hinném

hogy léteznek istenek

de tenyered sebein

vérvirágot virított a kín

ha rajtad nem segített isten

hogy segítene valakin

 

 

Petőfi-Janus: Füstbe ment terv ( a tanároknak  üzennek a tollak )

 

Egész úton- suli felé-

azon gondolkodám:

mi lenne, ha be se mennék,

a jövőt nem tanítanám?

 

Mit mondok majd először is

szomorút, drámait neki,

midőn diákom könnyek közt

tőlem, a valót  kérdezi:

 

Jutott eszembe számtalan

ígéret ,hazug gondolat,

vagy hogy bérem állni látszik,

az infláció elszaladt.

 

S az iskolába toppanék,

röpült felém a sok diák,

s  éreztem, tanítanom kell,

a hő, a bér, mind mostohák,

 

de van valami szent dolog

mit sugall Petőfi, Ady:

a hatalom attól gyengül,

ha mi fogunk tanítani!

 

Hát lépj oda társad mellé,

tedd oda vállához vállad,

mint Dobó Eger  szent várát,

védd meg, védd  az iskoládat!

 

Ha menni kell bármely egynek,

mind álljatok fel ,menjetek!

Egy fát kicsavarhat a szél,

így hát ti, erdők legyetek!

 

1844-2022

 

 

csepereg a csend (rezsiórarend)

 

csepereg a csend

beázik a rozoga szív

fuldokló ütem

 

szelídül a vér

a kanyargó artérián

élethordalék

 

illan a lélek

a vágy az álom kidobott

fémnehezékek

 

hömpölyög a csend

elsodort szívhang merül el

körgyűrű tágul a végtelenbe

 

 

öregidő (léleknehezék)

 

tegnapok porán

megyünk a mába

percek törnek el

lépteink alatt

jövőbe nézünk

a félhomályba

míg egy aprócska

reményünk maradt

bőrbarázdákból

öregség sarjad

szárnytalan sóhaj

gubbaszt  a párnán

pitypang szőkeség

hajunkon  szalad

rian a lélek

maradunk árván

még lüktet a szív

de nincsen  vágya

éber az álom

nem ringat üldöz

holdfénye szurony

az éjszakába

és neki szegez

ezüstös fűhöz

emlékek jönnek

hangtalan szárnyon

minden holt érzés

testet ölt dalol

már puhul a rög

akár a bársony

harsonák szólnak

zengnek valahol

 

 

Estefelé rezsicsökkentés idején

 

Előbújik az éhség,

remeg a félszeg falat,

esti csöndben

fogan az indulat.

Zátr ajtót feszít

és átlépve rajta,

betoppan a fagy,

testedet akarja.

Feketeszénről

álmodik a kályha,

de csak kinőtt cipő

jutott a parázsra.

A tejút szélén

üres hold lebeg,

sápadt, gyönge fényű,

talán ő is beteg.

Szívdobogást csökkent

a pöffeszkedő elit,

a kolduló országot,

mint a pizzát szelik,

desszert az unió

hömpölygő pénze,

majd orosz gázbizniszt

habzsol estebédre.

És te elmúltál ötven,

elrozsdállt reményed,

nincs már semmid,

de még mindig félted

a szíved dobogásán

lüktető jóságot,

pedig jobb lesz,

ha a sarokba vágod.

Már nem csak kihasználnak,

talán meg is ölnek,

fogyóeszköz lettél

egy gazdagodó körnek,

nem számít véred,

sem tengődő sorsod,

csak addig kellesz,

míg a vállaidon hordod

ezt a  hitvány, tolvaj

élősködő népet,

és mesecsatornaképp

a köztévét  nézed.

Majd elmúlsz hatvan,

és elmúlsz csendben,

s nem voltál más,

csak pénz a zsebben,

amivel fizettek

egymást közt a gazok,

azok a hitvány senkik,

keresztény magyarok.

 

 

Harmat

 

Már tovább marad a reggeli harmat,

testén bámész  árnyék,  lusta fény,

tompa csillogás a vén zöld fűszálakon,

akár fukar mosoly, kopott remény.

 

Már fáznak az ágak, gyönge a nap,

erőtlen ölel a vézna napsugár,

madárszárnytól orgona borzong,

üres lett a fészek, elrepült a nyár.

 

Már levélkönnyek hullnak a földre,

búcsút zokognak a bokrok és a fák,

avar hever,mint széttört szivárvány,

elmerengnek  a nagy szemű pocsolyák.

 

Már tovább marad, elidőz a harmat,

öreg reggel testén csillognak a ráncok,

de még felpezsdít a szeptemberi nap,

rózsa vöröse felett zümmögő románcok.

 

 

Fából füstkarika

 

baltával kezében lopni indul

becsületében tudathasadás

múltja csak adó járulékteher

a munka meddő  óriásvirág

 

baltanyélen kérges tenyér görcse

hogy csapjon  élő lélegző fába

hasad a törzs az emberség rian

az ösztön nekivetkezve  rabol

 

forgács nyafog deresedő  földön

vontatott feldarabol fatetem

barázdába önbecsülés pereg

jó gyújtós a kiszáradt igazság

 

füstbe ment tervek tört családi kör

középkort idéző hétköznapok

bólogató eperfa koronák

alatt avar a remény és rohad

 

a szolgaföldből rabszolgák kelnek

lehajtott fejű apák és fiak

széles hömpölygő folyó az ínség

pedig lehetnének rajta hidak

 

Ne sírj (reflexvers)

 

Ne sírj!

Síromra ne ejtsd könnyeid,

nincs ott senki,ki ott pihen!

Fény vagyok szemeid tükrén,

éj csendjén sóhaj, rekviem.

Táguló körgyűrű tóvizén,

csendbe bújó, lágy csobbanás,

érintés vagyok bőrödön,

tetovált ,színes dobbanás.

Vágy vagyok, nyújtózó álom,

jégvirág téli ablakon,

nem  rideg sír alatt vagyok,

pitypang fújt gömbjében lakom.

Elvisz a szél, amerre jársz

mező zsenge fűszálain,

megpihenve ott várok rád,

hol a hajnal kék, rózsaszín.

Síromnál ne állj meg soha,

fejfámat kerüld, ha lehet!

Nem a temetőben lakom,

és kérlek, ne nézd az eget!

Hisz  én nem haltam meg,

benned, benned élek,

tudom,  csak egy szív dobog,

de ritmusán két lélek.

 

 

 

ispánkor (Ludas Matyik márpedig nincsenek)

 

még csak most jött

épphogy belépett

a kabát még rajta

keresi a széket

nem siet hisz tudja

mindig is  ráért

nincs ki mozduljon

tegyen önmagáért

 

leül az asztalhoz

enni  és inni kér

pörög a háznép

mind lelkes pincér

jól lakik  böfög

szivarja izzik

nincsenek panaszok

nincsenek hisztik

 

aludni tér horkol

s fűtenek a háziak

korgó gyomorral

apa a tűzre rak

pisszeg a gyerekre

az uraság pihen

nem is gondolja

lehetne  másmilyen

 

eljön a hajnal

de nincs ki fogadja

az uraság álmodik

de talpon a gazda

igája a nyakában

s bérelt földre lép

és az ekevas a görbe

a föld húsába tép

 

serceg a früstök

zabál az úr

az ég nem vörös

csak sápadt azúr

lobban a láng

a szivar is előkerül

dölyfösen szól az úr

a füst mögül

 

lejárt a tartozástok

adót se adtatok

holnap ez a ház

már nem a házatok

mire jön az este

pusztuljatok innen

de előbb még

mossátok az ingem

 

 

hálás a háznép

estig maradhat

az úrnak az útra

eledelt is raknak

meghajlik hátuk

majd  integetnek

hazug mosoly mögül

könnyeik peregnek

 

pakolják semmijük

szellős a szekér

sovány lovuk

dobbant inni kér

de nincs idő

az este közeleg

ki tudja lelkükön

elfér-e még e heg

 

mennek a semmibe

a jelent töri talpuk

csak alázat van

nincsenek alkuk

mennek a semmibe

távolodik a jövő

föléjük az ínség pókja

halotti lepleket sző

 

ilyen a nép s ilyen az úr

az idő egyiken se gyalul

megy minden megy simán

valami furcsa balgaság okán

a kasza marad görbe

minden fut  újra körbe

mert mindenki csak beszél

s a szót elviszi a szél

 

 

2022.

 

 

ForronGság (Fukar felhők)

 

Esetlen felhőlábakon

bicegett tovább a remény,

némi esőkönny pergett,

de a  föld maradt kemény.

 

A szél is a szélhámosok

meddő ígéretét hozta,

szállt a por, a semmi kéz

a holt füvet lapozta.

 

Nem segít, csak ígér, játszik

az éginek vélt hatalom,

…aszály ültet és kikel,

düh sarjad az ugaron.

 

Dühnek törzse, ága is nő,

tövis villan a lomb közül,

retteg a gaz, és a gyom

gyáván, kúszva menekül.

 

Várod a karácsonyt? Szeretnél gyorsan ünnepi hangulatba keveredni? Akkor itt a helyed! karacsony.gportal.hu KATT IDE!    *****    Ahhoz, hogy legyõzd a félelmed, rá kell ébredned, hogy nincs menekvés attól, amitõl rettegsz. - David Gemmell    *****    „Evil will never be countered while good men do nothing.“    *****    Idegen vagyok. Semmi szükség rá, hogy hazudj vagy tagadj. Csak a barátokkal szemben kell álarcot hordanunk.    *****    Új twich csatornám, minden érdeklõdõt vár, Fortnite, Warzone gameplayeket streamelve!    *****    Az okkultizmusban és a történelemben számos híres, hírhedt példát találhatunk, de a Rose Harbori vonal nem túl jelentõs.    *****    MOVIE-NIGHT - AJÁNLÓ - filmek, sorozatok - AJÁNLÓ - MOVIE-NIGHT    *****    Az élet egy komédia, ostoba, beteges komédia, ahol bolondok játsszák a szerepeket. - DAVID GEMMELL    *****    Képek,vers, blog, irka-firka, sztorik, tõlem, bárkinek:)    *****    Rose Harbor, egy kis város, ami tele van titkokkal. Vajon ki fogja megfejteni õket? Talán éppen Te leszel az!    *****    Kíváncsi vagy az új world of warcraft kiegészítõre?    *****    RELIGIO-PORTAL **** NE FÉLJ, CSAK HIGYJ! ****RELIGIO-PORTAL **** NE FÉLJ, CSAK HIGYJ! ****RELIGIO-PORTAL    *****    A horoszkópod ismerete nagyon sok segítséget nyújt, életed során a döntéseit meghozatalában. Rendeld meg most! Kattints!    *****    RELIGIO-PORTAL **** NE FÉLJ, CSAK HIGYJ! ****RELIGIO-PORTAL **** NE FÉLJ, CSAK HIGYJ! ****RELIGIO-PORTAL    *****    Új tartalom a Blogomon    *****    RELIGIO-PORTAL **** NE FÉLJ, CSAK HIGYJ! ****RELIGIO-PORTAL **** NE FÉLJ, CSAK HIGYJ! ****RELIGIO-PORTAL    *****    A horoszkópod megismerése, nem kíváncsiság, hanem intelligencia kérdése. Keress meg és nézzük meg együtt, én segítek!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie,én segítek értelmezni amit látsz.Rendeld meg a képleted!    *****    RELIGIO-PORTAL **** NE FÉLJ, CSAK HIGYJ! ****RELIGIO-PORTAL **** NE FÉLJ, CSAK HIGYJ! ****RELIGIO-PORTAL    *****    Részletes születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés diplomás asztrológustól nagyon kedvezõ áron. Sok olvasmány vár nálam!!!