Szorítóban
2012.11.27. 17:36
Szorítóban
Mellkasomban lüktető ököl,
negyven éve küzd a halállal.
Mostanában lassú, szöszmötöl,
mint gyermek a kanállal, mikor
nincs enni kedve és csak bámul,
mint tűz a fellegekre.
Küzd a halállal, de rossz az ütem
padlóra rogy rozoga életem,
- becsúszott egy-két egyenes, -
a sors számol, jön a hetes
és rád gondolok, talpra állok,
közben zihálok, fogy a levegő,
de érzem én, nem lehetek nyerő.
A lüktető ököl tenyérré ernyed,
Halál, nem tudom mi volt a terved,
sarokba szorítva a kötelek alatt,
felnézek rád, a küzdelmünk szakadt.
Hiába dobtad a törölközőt Szerelem,
mást akart az a vonal a tenyeremen.
|