Őszi szél
2012.11.27. 17:35
Őszi szél
Árkok mélyére söpri
hamvait a nyárnak,
gyászdalt dúdol
s indul, neki a világnak.
Porszemeket kavar
fel a felhős égre,
könnyeket csikar a nap
hunyorgó szemébe.
Rozsdás füvön rohan
majd erdő testét rázza,
recsegve ropogva
hajlik a fák koronája,
jajgatva felnyögnek
a megvénült törzsek,
és az agg királyok
az avarba dőlnek.
Tovább rohan,
bár csitul őrjöngése
szilánkokat szór
a tó összetört tükrére,
egymásra zuhan a nád
és a zörgő gyékény,
így állok a parton
itt a világvégén,
és visszagondolok
arra a lágy szélre,
mely hajaddal játszott
a virágzó, hársfa tövébe.
|