[Friss hozzászólások] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Kopp-kopp kopogtál
verseimbe toppantál,
ha a neved ide vésed,
kitalálom a személyed!:))
Örülök, hogy eljöttél, ha legközelebb jössz, hozz még 1 embert!:))))))
|
Kip-KOpp, kopogok tláld ki, hogy kivagyok?
Imádom a verseid a lelked van benn!:)) |
Szia Maricamama!
Igazán nagyon köszönöm!
Most jól megleptél:)
Neked és a családodnak én is BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!
Janus
|
Szia Kedves Janus!
Boldog Karácsony Kívánok Neked és SZeretteidnek!
Szeretettel: Maricamama
Ajándék
Lelkem fonalából szőttem gondolát
Hogy teremtsek benne harmóniát,
A fonal zöld. Kúszik az éteren át,
A remény, arannyal szőve át
Ajándék, benne élet,
Szeretet, béke, mely Jézusé lett.
Egy mosolygó piros alma,
A kezdeti bűn szimbóluma.
Kíséri útját gyertyafény,
Hála az örök életért,
Mely Máriában fogantatott,
Ki Jézusnak földi életet adott.
Gondosan szőttem a gondolám,
Istenem! Hiszen,
Az ajándékot néked viszem,
Cserébe Jézusért,
Mert feláldoztad az emberét.
A harmóniám ringatózik most feléd,
Ki látja, lelje benne örömét.
Tegyen bele egy csepp szeretet.
S ha célba érkezett,
Istenem szór szét a világ felett!
|
Szia Maricamama!:)
Nagyon köszönöm a verset és hogy újra itt voltál!
Janus |
Szia Janus!
A Világról szóló verseid közt sétáltam tetszenek ezek is.
A "Lssú folyó" c. versedre válaszul fogadd az é versem
Szeretettel.
Egy csöppnyi ér
Életünk, egy csöppnyi ér,
Hóból olvadt, hófehér.
Fentről indul a magasból,
Erőt kap a fénylő naptól.
Játszadozva, csörgedezve,
Indul fentről, le a mélybe.
Nem látszik, hogy hol a vége,
Útja rögös, girbe-görbe.
Hogy elindul, csordogál,
Követ mos, meg-megáll.
Jön a lejtő, felgyorsul,
Zuhataggá valósul.
Néhány követ magával ragad,
Onnan fentről, valami, belemarad.
Majd alá hull a mélybe,
Azt gondolja: vége!
Majd rájön, hogy mégse.
Mert csak lassan, de tovább folyik.
Piciny a lejtő, kapaszkodik.
Fenn maradna, mert nem sejti,
Nem remél, hogy jobb lesz néki.
Lásd az élet törvényszerű,
És a törvény nem egyszerű.
A kis érből, csörgő patak,
A patakból, zuhatag,
Zuhatagból lassú folyó,
Mélán folyó, álmodozó!
A környezet, bele piszkít,
Mocskot hord be, ó de mennyit!
És a méla álmodozó,
A magával, más mocskát hordozó,
Belefárad, ahogy hordja,
Majd a mocskot partra mossa!
S a letisztult vizébe már,
A környezet fürödni jár.
Boldognak, üdének érzi magát.
Feledi, hogy ide hordta mocskát!
Nem kérdi, sőt, nem érdekli,
Hogy a víz, hogy tisztult ki,
A tiszta víz a lényeg,
Az élvezetet adó élet!
S ez így megy, nincs még vége!
Ismétlődik, nyárról-télere,
Folytatódik, évről-évre.
Nem emlékszik senki, a csöppnyi érre.
Mert a csöppnyi ér,
A végén egy hatalmas tóba ér.
Elvegyül a többi érrel,
Hol nem számít, melyik mit ért el.
Ott minden, egybe vegyül,
A sár, a szenny, mélyre merül.
S a víztükör, simán tündököl,
A napfény, fürdik benne, rendületlenül!
2005. 06. 14.
|
Szia Maricamama! :)
Örülök, hogy visszajársz!
Janus |
Szia Janusz!
Igazán szépen mutattad be azt a helyet ahol felnőtél, a "Hol gyermek lehettem" című versedben.
Szeretettel üdvözöllek: maricamama |
Szia Maricamama!:)
Igazán jó érzés, hogy újra itt látom a neved!
Örülök, ha csiszolódtál!
Janus |
Szia Janusz!
Ma megint gazdagabb lettem!
Gyémánt verseid csiszolnak engem is.
Szeretettel: maricamama |
Szia Maricamama!:)
Örültem ám Neked!
A balladát tényleg 20 évesen írtam, amikor katona voltam.
Köszönöm, hogy itt sétálgattál verseim között!
Janus |
Szia Janusz!
Remélem szép napjaitok vannak.
Ma elolvastam az "Egy szerlem balladája" c. műved.
Nagyon megható volt.elgondolkodtam: talán 20 éves lehettél amikor írtad. Különös szellemiség, lelkivilág a tiéd!
A meghatottságom fokozta a balladád, mivel az édesapám a második világháborúban hadirokkant lett, édesanyám akkor 16éves volt és így is hozzáment feleségül 45.-ben
50.-megghalt édesapm, 3-an maradtunk árván.
nagyon megértem a lelkivilágod.
Üdvözletem a feleségednek és a kislányodnak is.
Minden jót: Pécsről
szeretettel:maricamama |
Szia Janusz!
Ismét meg látogattalak!
Olvasgattam verseid, találtam édesanyádhoz is, amit eddig hiányoltam. nagyon kedvesek mejeked kislányodnak írtál. kislányodnak írtál.
A "Tavaszi románc"-od
nagyon jó! Nekem is van ezzel a címmel versem. 2év2 írtam, mikor először nyílt a kertünkben a lila akác.
Tavaszi románc
Fürtben omló lila akác!
Szellő szórja mézes illatát.
A szívem vágya valóra vált.
Kertemben, nyíló lila akác!
Édes illat, vágyó sóhaj,
Szellő szárnyán szálló óhaj!
Fürtben omló lila akác,
Ringatózó májusi tánc.
Méh döngicsél néktek zenét,
Szél lengeti lila köpenyét,
Fürtben omló lila akác,
Méz illatú, fürtös románc!
Járjuk együtt, tavasz táncát!
Hódító kikelet románcát.
Gyűjtsünk hát a méhhel mézet,
Örökkévaló, édes természet.
Szeretettel maricamama.
Szia! majd ismét jövök.
|
Az jó ha itt jártál, de az még jobb ha vissza is jársz:))))
Janus |
itt jártam, mér igazán nem néztem körül
Barátsággal: marica |
itt jártam, mér igazán nem néztem körül
Barátsággal: marica |
Kisputuna vagyok Gelejről.olvastam a verseidet.Putunak is nagyon tetszett.gratulálunk a verseidhez...
ui.:Putu és Putuna |
|