Nehéz könnyeit hullajtja az ég
Nehéz könnyeit hullajtja rám az ég,
Felhők csatáznak égi szikrákat szórva,
Dühöngő szél vágtat, s a fák karjába tép,
Apró madártest zuhan, lenn a halál fogadja.
Kéklő fény vág az éj húsába, s gyújt élő fáklyát
Magányos nyárfa a gyilkos tűz csókjába hamvad,
Elfordítom fejem, de hallom teste szörnyű ropogását,
Könnyeit hullajtja az ég, s arcom égő fájdalmába olvad.
|