Az est leszáll
Fekete kabátját az est, az égre leteríti
S pompás birodalmát lassan felépíti.
Nagy fekete zsebe fénylő csillagot rejt
Amit most óvatosan, az égre fel is emelt.
Ahogy kezét ismét a zsebébe dugja
Újra egy csillagot érint meg az ujja.
De az est meg sem lepődik e csodán
Elhelyezi az ég egy távolabbi zugán.
Egyre több csillag ragyog fenn az égen
Én csak ámulok, itt lenn a hintaszéken.
De most az est egy kicsit, elügyetlenkedte
Egy parányi csillagát a földre leejtette.
És hirtelen most megtorpant a székem
Felkelt a hold s én gyönyörködve nézem.
Elállt a szó s hirtelen megszűntek a hangok
Csak lelkemben szólnak gyönyörű harangok.
Mert az est remekművét megkoronázta
Teliholdját felhelyezte e ragyogó világra.
Fürdik a lelkem a sárga holdvilágban
S repül, lebeg, e csodás éjszakában.
|