Nyári zápor
A nyári napsugárban reszket a száraz levegő
Szederinda kúszik a fára, mint édes szerető.
Lágy öleléssel halad szelíden, egyre magasabbra
Édes gyümölcsével kacsint, a mosolygó napra.
Az erdő szélen pompás díszruhában fácánkakas áll
Felkapja fejét, körbenéz, majd peckesen kapirgál.
Száll a csillogó por, belepi csodás tarka tollruháját,
De cseppet sem bánja, boldogan csattogtatja szárnyát.
Csend lett hirtelen, hátam mögött dörrent az ég
S kinyitotta a nyári zápor az idelopódzó fellegét.
Mint csillogó gyöngyök úgy peregnek az esőcseppek,
Átlátszó üveg függönyt húzva, a lassan közelgő estnek.
|