Mezőn ballagva
Por kavarog léptem nyomán
Repedezett földes úton járok,
Bogáncs húzza vissza ruhám
Majd enged, s én tovább állok.
Pacsirtaszó jár s a tűcsök zene
Belekarol, majd együtt andalognak,
Szél suttog mögöttük s lehelete
Könnyű hintaja a virágillatoknak.
Darázs röppen a lóhere virágra
Aprókat zümmögve körbe járja,
Csókot nyom a hófehér szirmára,
Majd bekacsint a nektárhozományra.
Bíbic zuhan sikoltozva, „szegény”!
Majd a földön húzza „törött” szárnyát,
De nem én vagyok az a legény,
Kitől félteni kell apró fiókáját.
Remeg a táj a forró nyári naptól
Nem jár erre még a délibáb sem,
A nap az ég tetejéről perzselve szól:
„Dél van”, s az irányt hazafelé veszem.
|