Fényt szór a Hold
Piros arcú felhők futnak
Az alkonyi ég peremén,
Kis csillagok ugrándoznak
Az est kinyíló tenyerén.
Gerle ül az akác hegyén
Teste szürkeségbe olvad,
Mellé ül a sárga holdfény,
Ülőáguk hangtalanul korhad.
Bodzabokor erdő szélén
Alján kapirgál egy árnyék,
Kíváncsian vár a szél s én
Hogy fácántyúkká váljék.
A telihold, mint egy angyal
Vágyuk rögtön kitalálja,
Fénye száll, teljesül az óhaj,
Ezüstöt szór a riadt madárra.
A fűben tücskök ciripelnek
Átkarol, andalít a dallam,
Lelkemben vágyak ébredeznek,
Hogy őket még sokáig haljam!
|