Nyári ég alatt
Feküdtél-e már nyári éjszakán
Hunyorgó fényű csillagok alatt,
Andalgón csengő tücsök muzsikán
Mikor az idő megállt, nem szaladt?
Érezted-e a föld leheletét
Miközben fejed szénán elpihent,
Lágy fűszálak között apró neszét
Egy hangyának, ki éppen arra ment?
Ölelted-e magadhoz a mezőt
Ragyogó szentjánosbogarával
A Holdat, mint édes hű szeretőt,
Rád csorgó sárga mézsugarával?
Hitted-e a szénaközt feküdve
Mikor csendbe olvadt a pillanat,
Hogy e csodát néked Isten küldte,
Lelkedbe hulló lelki aranyat?
|