Lepihen a Nap
Az idő megállt s a tó partjára ült, Mellé telepedett a csendes bámulat, Valami csodálatos szép dolog készült, Aranyhíd fényesíti az apró hullámoka
Az idő megállt s a tó partjára ült, Mellé telepedett a csendes bámulat, Valami csodálatos szép dolog készült, Aranyhíd fényesíti az apró hullámokat.
Szégyenlős, piros arccal vetkőzik a Nap, Sugárruháját a tó sárgálló nádjaira hajtja, Följebb csúszik egy gombán a nagy kalap, Hogy e gyönyörűséget jobban csodálhassa.
Elhalkul a békahad, ámulat szövi a csendet, Amint az aranyhíd végéről a Nap a tóba lép, Az alkonyra a fény rózsaszín felhőket festett S száll lelkemből egy sóhaj: ˝Istenem de szép!˝
Sötét szálakat sző az est a vöröslő fénybe, Bársony puha vízben a Nap lassan elmerül, S hiába fut egy kíváncsi csillag az ég vizére, Az est fekete leple a tájra, hangtalan ráterül.
Halkuló suttogással mesél a hullámzó nádas, Még lebeg az égen az angyali mesebeli varázs, De bódít már az álomtündér, hangja lágy, nyájas, Gyönyörű álmában zümmög egy aprócska darázs.
|