Velem lép
Felhőkön bukdácsol az erőtlen Nap
rozsda avaron fényétől vérzik a dér,
hideg szél bolyong, szinte harap,
ahogy álmos arcomhoz ér.
Megdermedt levelek törnek el
tétova lassú lépteim alatt,
de nem szisszennek fel,
a fájdalom bennük maradt.
Szomorú gondolatom röppen
a hallgatás csendbe vájt odújából,
Édesapám velem lép a leszálló ködben,
kilépett mellém a holtak kapujából.
|