Emlékeim..
Emlékeim rétjén van egy gyönyörű virág,
Melyet, ha gondolatom röppenve porozza,
Megszületik újra egy régen elmúlt világ,
S Édesapám szeretetét szívembe szórja.
„Nem vagyok már árva, ölelő karja véd,
Szólít hangja, átjár a szülői melegség.”
De jaj! Röppen a jelen, csőre a jövőbe vág,
Virágom szirma sápad, mit sem ér a gondolat,
A bánat erdőn járok s húz a tüskés fájdalom ág,
Drága Édesapám, hulló könnyem áztatja sírodat.
|