Fekete jég

Fekete jég fojtogatta a folyót,

partján deres köveken álltam,

mezítláb, kigombolt inggel

apró kavicsokat dobáltam.

Szilánkok pattantak a jég sebeiből,

beleborzongtak a sápadt csillagok,

éles rianás tépte szét a csendet

s magamra hagytak a megriadt angyalok.

A jég repedéseiből vér szivárgott,

s az égen feltűnt egy fekete holló,

leszállt, csőrét a vérbe mártotta,

szeme fekete volt, mint a koporsó.

Szél borzolt tollába mely már parázslott,

majd lángra lobbant a verdeső madár,

s én néztem jégcsappá lett testtel,

ahogy megszületett előttem a halál.

Apám hangján szólított meg,

kezét elnémult mellkasomra tette,

átléptem velem egy másik világba,

és lelkem ott, azt  a szerelmet kereste.