Villámokkal álmodtam

Villámokkal álmodtam az éjjel

vihar dúlt remegő szempillám alatt,

vörösen izzó pókhálót rajzolt vérrel

a dörgés, mikor egy felhő padlása szakadt.

Egy végtelen mezőn dideregve álltam

rozsdaszín ruhában haldoklott a fű,

egy kökénybokor kék könnyeit láttam

gurultak a földön, mint  tollból a betű.

Óriás lángokkal egy öreg hársfa égett

a halál törzse gyűrűit sorra ujjára húzta,

s én csak  bámultam e szörnyűséges szépet,

míg az ébredés hirtelen pilláim nyitotta.

Hajnali magányban a lelkem égett

attól a hársfától, attól kapott lángra,

a fájdalom, mint sárga levelet letépett,

s odakívántam magam a fa kihűlt hamujába.