Tél-lét



Eldobott cserép
összetört tégla,
vakolat darab
András léc fejfa.
 

Keringő pelyhek
szél rúg a hóba,

akár az ember

semmibe lógva.

Nincstelen koldus
kéri a telet:
„hozzon zord fagyot
nem kell kikelet.”

Kéményben huzat
nem szít már tüzet,
apó a földön
sorsa üzenet.

Családok hullnak
hópehely létük
Pató Pál atyák:
„Majd, elintézzük.”

Olvadó ország
hízó nagyurak,
az egyik sárban
a másik mulat.

Ezermilliárd
tücsökzenére,
fillérek jutnak
házra, tetőre.

Bólogató lomb
menetelő nyáj,
elhullott tetem
senkinek se fáj?