Mint akácfa levelek

Mint akácfa levelek

a hosszú száron,

úgy függnek az életek

ezen a délutánon,

a sors egykedvűn tépeget,

az egyik élhet, a másiknak nem lehet,

és nincs, nincs rá magyarázat

miért élt húszat, a másik százat.

Lehet a szívemben

szeretet, alázat,

de ölhetek embert is

egyet vagy százat,

nem számít semmi,

hisz minden csak véletlen

ki marad, és ki megy ebben az életben.

Élet csak egy van,

egy miben most  írok,

nincsenek kapuk

hol fekszenek a sírok,

nincs menny és nincs pokol,

csak egy darab idő,

melyen szívem zakatol

egy végtelenbe futó sínen,

csak ez van, én már-már ezt hiszem.

Ha a hosszú száron

nekem jut majd a nem lehet,

és tűz emészti el kihűlt testemet,

félek nem várnak rám sehol,

nincs hely hol apám újra szól:

„Szeretlek fiam”

csak semmivé leszek,

mint kimondott  halk szavam.