Hangulatok 6. - Prométheuszi sors

Ajkadon ég

az istenek szent tüze,

fénye ragyogó

és ellátszik ide,

hol kikötözve fekszem

az éles sziklákon,

mert lopni vágytam

tüzedből, ábrándos éjszakákon.

Bűnhődöm minden

bíborban úszó hajnalon,

mert megnyílik

dübörgő mellkasom,

és rászáll egy keselyű

a kegyetlen szerelem,

víg lakomákat ül

lüktető szívemen.

Mire jön a reggel

szörnyű halálos sebbel,

még mindig lopni vágyom,

azt a szent tüzet,

ami legszebb a világon.