Ez nem az én világom 

Ez nem az én világom.

Engem, mint egy apró követ

előre rúgott a múlt,

s átkacsáztam az idő vizén

egy évezredet.

Nem enyémek a mai szavak,

tőlem idegen e század,

rideg szajha szívű a jövő

mert ámít, becsap,

így még testemben hálhat.

Megannyi remény tetemén

fürkésztem jelre várva az eget,

hogy  fény felé indulhassak,

de szóltak: „Még nem lehet”.

Hiába minden,

nekem műanyag világ jutott,

befogadhattak volna

a régi, hős vitézi korok,

mikor lantok dallamára

sírtak a verssorok.

Nekem már nem jutott

igazság,se hit, se föld, se nyereg

a végtelen legelők

darabokra törtek,

mint szél kezétől az esti fellegek.

Ez nem az én világom,

képzeletben egy

forró vizű kád mellett

neki vetkezek,s csuklómon

a  papírvékony fém fényével,

e monitor világból,

kijelentkezek.