Csak egy szeg

Csak szeg vagyok

egy  korhadó fában,

és nem tudom,

hogy Isten kalapácsa

miért és minek

ütött pont ide,

hol meggörbült testtel

várok a semmire.

Csak szeg vagyok

egy korhadó fában,

aki néha kilazult,

de ütések bírtak maradásra.

Tegnap sem sütött a nap,

ma eső veri lehajtott fejem,

szomorú igazság,

de csak az

árnyékot ismerem.

Csak szeg vagyok

egy korhadó fában,

bámulok a múltra

a lepergő rozsdára,

csendben siratom

sosem volt fényem,

bár hamar kihúzna az Isten,

de erre sincs reményem.