Esti gondolat

Álmos fények bújnak

az árnyékok ölébe,

a csend takaróját

várják a zajok,

szobámba lép az este,

hol ácsorgó percek

cipőire ülnek mondatok.

Sárga fények

bújnak ezüstös hajamba,

egy háromágú

csillárból szöktek el,

majd papírra röppennek

a kéklő szavakra,

s végül rájuk kezem

remegő  árnyékot emel.

Tollamból kiszaladva

betűk bújnak össze,

és szavakká gördülnek

a sápadt síkon,

gondolatok szállnak

tavaszból  az őszbe,

majd sóhajjá válnak

megannyi síron.

A sóhajok lebegnek

majd  felhőkre állnak,

égbe nyújtják könyörgését

ezernyi imámnak,

amikben mindig

ugyanazt kérem,

nyugodjon békében

minden ősi vérem!