Hallani szeretném

lélegzeted egy születő hajnalon,

mikor rezgő szempillád alatt

képeket perget az álom,

ágyad szélén elbűvölve ülve

mosolyod csodálva

rossz királyként,

ki nem tud uralkodni

a vágyon.

Hajadba simítanék,

mint holdsugár a rét füvébe,

ujjam ajkad ívét

remegve festené újra,

s ha édes fintor futna

ajkad szögletébe,

lelkem bújtatnám

egy perzselő csókba.

Ha a kábult ébredés

karomban lelne,

s szemed íriszében

látnám magam, mint bálványt

lelkemben a szerelem

rózsaként teremne,

s boldog lennék

ha hallanám a hangod:

 a hangszínszivárványt.