A szép júliusba derékig állt a nyár

mikor az alkony fekete ágyat vetett,

az ég alján apró felleget fektetett,

s lenn tücsök muzsikán bóbiskolt a határ.

A tó csupa suttogás, gyékény és a sás

hosszú leveleit a szél szeretgette

simogatva, s lentről egy zöld béka leste,

hogy egy kis csillag sorsa fénylő zuhanás.

Gyönyörű volt a Nap, s csoda a pillanat

mikor vörös ajka a tó arcához ért,

megremegtette a csillogó kacért:

Tükrén bíborborzongású hullám szaladt.