|
De-pressziód
Betört ablakon rád ront a sötét,
magadhoz szorítod semmi kedved,
bámulod múltad málló ereszét,
már letenni kívánod kereszted.
A derű aszályos sárgálló rét,
közepén fájdalom kóró mered.
a holnapok csak mából nőtt tüskék,
de még nyújtod feléjük a kezed.
Lelked repedésein szivárog
a zord magány szúrós hideg vize,
sáros jégcsap fölött varjú károg,
de őt sem érdekli: kibírod-e.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
