nem tudom

alkony lesz-e majd

vagy nyújtózó hajnal,

mikor testem börtönéből

lelkem tovanyargal,

zörgő avart zavaró szél

űzi a poklok kapuján

vagy virágporos szellő

fényes égi útján

…nem, nem tudom….

… a doboló rabszolga

a bordarácsok alatt,

ha elveszti ritmusát

s az ütem félbeszakad,

lesz-e majd ki könnyeit

mellkas cellájára szórja,

ököllel görcsösen üti a rácsot,

hogy újra ritmusba hívja

….nem, nem tudom…

…fénytelen pillantásom

mi semmibe vesző

mikor véget ér

visszavonhatatlanul

e földi útvesztő,

lesz-e ki

tenyerével lecsukja,

s ki fejfámat

hideg síromba szúrja…

…nem, nem tudom….

De legyen hajnal,

ragyogó éjszaka

mikor mellkasom ernyedt

szívemre zuhan,

azt tudom, hogy írnék még ott is,

akkor is, mikor a halál

kaszája hangtalan suhan…

…tudom, ezt tudom.