| 		
		 
 Még nem tudom
  
  
Ha majd nélküled 
érkezik az est, 
s vendégül a 
magányt láthatom, 
ha lelkembe  a múlt 
keserű emlékeket fest, 
s ecsetéből lecseppen 
a szétfojtó fájdalom, 
ha hideg földön ülve 
álomba zuhanva, 
ujjam görcsösen 
markolva magamba 
neved mormolom, 
ha ébreszt a hajnal 
pacsirta hanggal 
s élni hív, 
hogy megyek-e nélküled, 
még nem tudom. 
  
  
 |