Leteszem ide a fagyos földre

lelkem nyughatatlan vágyát,

már nem török az örökre

álmodnám a pillanatok álmát.

Legyen az bármily csekély

egy csillag letört apró fénye,

a boldogságból csak szegély,

de derengjen benne a jövő reménye.

Ne zuhanjak többé a csalódás

egyre mélyebb szakadékába,

ne legyen létemben vívódás,

maradjak-e a magányos mába.

Leteszem ide a fagyos földre

vágyam, hintse jeges fekete dér,

itt hagyom borítsa feledés leple,

még egy utolsó kereszt lelkembe fér…..

2005