Fekete ajtó
Fagyott fűzfaág a remény
Rajta gubbaszt szárnytalan lelkem,
Ég peremén erőtlen a fény,
Fogyó sápadt hold kel a fájó csendben.
Reszket az éjszaka
A csillagok didergő fényüket ejtik,
Szívemnek sóhaja
Az ég felé lebben, de be nem eresztik.
Hajnalba hajló
Magány kongatta üres ébrenlét,
Elmúlás, te fekete ajtó!
Ma reggel rajtad, de nagyon átlépnék.
|