A perc partján
Tovacsobogó perceimre ráhajlik a bánat
Árnyékában némán hallgatok,
Eldobott gondolataim a semmibe kacsáznak,
Apró elhaló körgyűrűk a mondatok
Múlt szele éled s hirtelen viharrá nő
Kicsavarja még álló reményfámat,
Hiányod fölém fekete pókhálót sző,
Vércsepp festi összeharapott számat.
|