TÜSKÉK : A hajnal karjában haldokolva |
A hajnal karjában haldokolva
Tenyerem lassan az ürességre zárom
Pillantásom támolyog szempillám alatt,
Ágyam felett illan már álmom,
Foltozott kedvem, újra szétszakadt.
A párkány tetején napsugár zuhan át
S a falra rajzol egy fekete árnyat,
Modellt a kopott ablakkereszt állt,
Sóhajommal díszítem fakuló fejfámat…
|