Holló kering
Fekete keringő holló
Hangja rozsdás olló,
S úgy vágja szét
A csend rügyét,
Hogy az szerteszét
Hullik s a zöld rét,
Ahogy reá kiált s károg,
Visszhangzik, mint rút átok.
S bújok szíved lágy melegébe,
Kapaszkodom a szerelem kezébe,
S szorítom, míg a határban lassan,
A remény fürdik, víg pacsirtadalban!
|