Esik az eső, kopogtat a föld fekete kapuján,

Buborékok pattannak el, egy sáros tócsán.

Hűvös őszi szél tépi, a szendergő fák ágait,

Az ágon madár ül, nem lebbenti szárnyait.

Az erdő menti úton egy megtört fiú lépdel

Szíve csordulásig telve gyötrelmes emlékkel.

Lelkében hangok szólnak, régi képek nevetnek,

 S mégis arca tükörképe, a szürke búsfellegnek.

Remegő lábai egy régi temetőbe viszik Őt,

Szemébe fúj a szél, egy hatalmas felhőt,

S mint zápor szakad a fájdalmas indulat,

Fátyol lebeg előtte, s nézi a bús sírokat.

Egy hófehér tábla előtt megszakadnak léptei,

Térdre esik megtört testel, és az eget kérdezi:

„Mért vetted el a szerelmem, szívem boldogságát,

Életem fényét, lelkem tündöklő, szép ragyogását?”

A kérdések csak szálltak meg nem állva szüntelen,

A fájdalom tüze pusztít, s fojtó füst a gyötrelem.

Márványtáblán gyönyörű név, ráhinti hű csókjait,

De nem szólnak vissza hozzá, nem halják a bókjait.

Nincs már többé az úgy imádott ”kicsi” lány

Örök álmot alszik teste, a lelke már messze jár.

Nem kacag már soha többé, nem becéz kedvesen

Nem játszik már pajkos bájjal a tavaszi éjjelen.

Felidézett régi képek lebegnek csak szüntelen

A lenyugvó nap sugarában, a bús fiú megpihen.

Takarója lett a bánat, ölelt fejfa a párnája,

Szívverése földbe dobol, de nincs válasz hangjára.

Mint éjszaka a földre, ráaraszol az álom

Körülötte csak némaság, csend honol a tájon.

Odafenn a sötét égen kibújnak a csillagok,

Megtöltik sárga fénnyel, ezt a komor bús napot.

A felkelő nap sugarában feltűnik az őszi táj

Csillagok a néma hold már valahol messze jár.

A fiú szemét lassan nyitja a szomorú ébredés,

A könnyek felszáradtak, de ott maradt a szenvedés.

Az élethez, ami köti, az utolsó száll elpattan,

A napnak szép sugarában valami most megvillan,

Nincs már többé fájdalom, nincs már szenvedés,

Elröppenő kínzó álom, nincs már soha ébredés.

Márványtáblát véső járja, név mellé ír új nevet,

Odafenn a holdsarlóból két széplélek integet.

Szárnyuk lebben, kéz a kézben repülő szép angyalok,

Őket mosolyogva várják, a gyönyörű szép csillagok.

1988-2005