A kéz, mely arcod lágyan simogatja

S letörli könnyeid, ha a bánat ontja.

A kéz, mely szorító kezed fogja és tart

Ha az élet tengerén, megéled a vihart.

A kéz, mely puha takarót terít rád,

Ha álmokat takar lecsukott szempillád.

A kéz, mely átölel, ha melegségre vágysz

Ha hideg téli estén az ablak előtt állsz.

A kéz, mely cirógatja tested rejtett vágyait

S táplálja az izzó tüzet, égig emelve lángjait.

A kéz, mely imára kulcsolva buzgón könyörög

Hogy érinthessen, s szerelmünk legyen örök!