Gyönyörű hópihe
Nézek az esti ablakon, hópihe táncol A szemem előtt, nem messze távol. Nézem, ahogy a szél karján perdül Le s föl, majd hirtelen visszaszédül, És én már nyújtom érte a kezem, Már mindjárt itt van a tenyeremen, De ekkor riadtan dobban, ver a szívem, Megölné a pihét bőröm, s a szeretetem! Így hát csak nézem vágyón, megigézve Ahogy pörögve száll a hold fényébe!
|