Sóhajom jégvirág
Szívem legmélyéről ólom sóhajom Száll lelkem ablakára, s ott jégvirág, Kedvem zúzmara lepte nehéz fűzfaág, Reményem földön hever s ott hagyom.
Szívem legmélyéről ólom sóhajom Száll lelkem ablakára, s ott jégvirág, Kedvem zúzmara lepte nehéz fűzfaág, Reményem földön hever s ott hagyom.
Hajamba hideg szél szövi a Tél színét Semmibe tartó lábaim alatt hó jajdul, A táj megfagyott kép s egyre halkul S reszketve, nevet suttognék, de kiét?
|