Magányos fa
De szeretnék száraz, magányos fa lenni
Üres puszta közepében villámot figyelni,
És amikor gyilkos vihar felém közeledne,
Háborgó bús lelkem nagyon boldog lenne,
Lesújtanának testemre a tüzes égi nyilak,
Hogy érzéseim darabokra szétszakadjanak,
Könnyű hamu lennék, lassan kihűlő por,
Amit a szél felkap, majd messzire sodor,
Akkor megszűnne szívem vad száguldása,
Én lennék a szép szerelem halott némasága!
|