Van-e hely ott túl az élten,

Hová emlékeim elvihetem?

A tücskök zenéjét, a széna illatát,

A harmatos reggelt, a holdas éjszakát.

Van-e hely ott túl az életen,

Hová érzéseim által vihetem?

A csókok ízét, az ölelés melegét,

Gyermekem mosolyát, csillogó szemét.

Van-e hely ott túl az életen,

Hová eddigi életem vihetem?

A gitárom pengését, a ju jitsu erejét,

A szavak bársonyát, a betűk csengő rímét.

Van-e hely ott túl az életen,

Hol szeretteim újra ölelem?

Nagymamám keze, simogató hangja,

Drága édesapám szeme, ölelő szülői karja.

Ha nincs hely ott túl az életen,

Hol mind e kincseket meglelem,

A tenyerembe teszem majd legvégül,

Mindezt itt hagyom nektek, sajgó örökségül!