Vér-szív-óóó
Valaha rég a ködös múltban
Élt egy bátor hős lovag,
Ki csatákban kigyúrtan
Üt, vág s szemében harag.
Vad oroszlánt fest a pajzsa
Testén izompóló,
Egyenesen áll a bajsza,
Haja akár holló.
Vérszínezte nyergében
A győztes csaták után,
Egy dolog ég szemében,
Jeges sör délután.
Coop áruházban itt az akció
Leértékelve a sok lőre,
S a lovag tudja mi jó,
A többit levágja a kőre.
Büszke sátrához indul
Karján két-három rekesz,
Sörbontóért Ő nem nyúl,
SZTK-s fogsor sok kupakot levesz!
Mire jő a fekete este
Üresen kong az üvegek hada,
Bokrok közé a lovag beesve,
Enyhén hadarós szava.
Nagy sokára elnyomja az álom
Leveleket tép rezgő horkolása,
Így most oda lépek s orrba vágom,
Mert míg alszik, úgy se lássa.
A szúnyog sereg a bokrok alatt
Ezen felbuzdulva,
Míg egyet lépett a pillanat
Mind rajta ül, s a vérét szívja.
A reggel a lovagot kicsípve találja
Viszket az arca nem csak a tenyere,
Vérszegény lett s nem bír ülni a lovára,
Vakarózik nagyon „Csatázzon a fene!”
Így esett, hogy legyőzte a hős lovagot
Olyan semmi, apró népség,
S úgy jegyzi a történelem e napot,
Aki szívós győz, semmi kétség!
|