|
Meghalt egy csillag
Felhőnadrágszíját a Hold lassan kiengedte,
Majd a megriadt csillagok közé gurult,
De jaj, azt a kis apróságot picit meg lökte,
Ki hirtelen fénysikollyal a zöld mezőre hullt.
Lehuppant a pázsitra, teste tűzben égett,
Elfoszlott tündöklő fényszálú ruhája,
Arca gyorsan sápadt, fájón körbe nézett,
Lángot sóhajtva kihunyt, ellobbant szikrája.
A Napot mire a hajnal az ég aljára tette,
Elborították a mezőt a lehullt csillagkönnyek,
A kihűlt égi kőre árnyékát pitypang vetette,
Halotti leplet néki búsan, apró pókok szőttek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
