Reggel kuncogva kelt rózsaszín kalappal,

Csiklandós sugarát szórta a vidékre.

Puha cinkefészek lágy melegében,

Tátott szájjal bámulják az apróságok,

Hogy a fatörzsszínház kis fénytermében,

A szél rögtönöz, pajkos árnyjátékot.

A mocsár halkan suttogó sástengerében,

Fél lábon áll a gólya s csőrével mutatja,

Hogy a Nap a játékos bújócska hevében,

Azt a kis fekete felhőt mélyen megbántotta.

Eleredt a könnye, majd dühbe is gurult,

Dirreget-durrogott, villámot is dobált

De a Nap vigasztalva, fodros hajába bújt,

Szétbontja a fehér fényt, s az, szivárványba vált.

A kedvetlen Alkonnyal kicsit civakodott,

Mert megvetette ágyát, s aludni küldte,

De a hegy tetején még huncutul piszmogott,

S búcsú sugarát a nyárfa tetejére tűzte.