Ha tehetném
Ráfeküdni, beleolvadni a puha fűbe, Közben csillagsugár fényezné lelkem, A hold arca szívemre boldogságot tűzne, S hallanám benn, hogy ég, lobog a szerelem. Valaha rég ezt kívántam volna, álmatlan éjszakán, De azóta a szerelem csak átok, folyton szakadó seb, Ha tehetném az idő gyors pergő kerekét visszaforgatnám, S tennék mindent másképp, hogy a fájdalmam lenne kevesebb.
|