Szavaim cseppennek a papír pusztára,

Mint csendes szemerkélő tavaszi eső,

Szópatak szalad, halk csobogása

Csendet elűző szelíd csengő.

Majd a felduzzadt szófolyam

Sodorja feléd gondolataim,

Bennük feloldva önmagam,

Egy vallomás, édes álmaim.

Érzelmeim lágy hínár szálai

Talán puha szívedhez érnek,

S majd érzed ajkam csókjai,

Nálad megszületést kérnek.

Kinyíló karod tavirózsaszirom

Hová kábulni, lebegni vágyom,

Bőröd bársonyán röpítsen az álom

Tücsökzenés fülledt éjszakákon.

S ha a hajnal, csillogó harmattal

A reggelt majd vígan köszönti,

Arcod ébresszen, rám omló fénylő hajaddal,

Ahogy patak tükrén a fűzfaág a hullámokat kelti.