|
A jövő felé
Állok hangtalan, hosszan merengve,
A jelen gondfákkal benőtt, árnyékos partján,
S egy apró remény- gázlón hitetlenkedve
A jövő felé indulok, imbolygó léptekkel, tétován.
Sodródom, a hömpölygő időben erőtlenül,
Lábam alatt hétköznapok, ritka ünnepek,
Fájdalmak húznak hínárként, hitem néha alámerül,
S nem tudom, a jövő partjára kilépek-e, vagy elveszek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
