A végtelen róna, a temérdek gulyával,

Csaplár és csaplárné jó ízű borával?

Látva mivé lett, földhöz vágnád a pipád!

Vastrónon izzó koronával jött el kínhalálod,

Szenvedésed mond hát, nem volt hiába való?

Néped, mint riadt csiga magába s házába forduló,

A haza szeretetét már itt, sehol sem találod!

Jaj IV. Béla hős királyunk, jöjj vissza közénk,

S építsd újra e lepusztult szép Magyarországot,

Öntözd hiteddel a néped, mint mezei virágot!

Legyen Hazánk régi fényű, gyönyörű s a MIÉNK!

Hová lett a lóháton vágtató igázó néped,

Európa félte záporozó nyilak mi végre hulltak?

Lehel látod-e a vad harcosok mivé alakultak?

Te nem ezért törted kürtöd s folyattad a véred!

…..

Pártok, elnökök, miniszterek és honatyák!

A szavakból elég, tettek, tettek kellenek

Nem ábrándok, álomképek s hazug igéretek!

Ha elsüllyed a hajó, nem kell,hogy kormányozzák!