Piros arcú felhők futnak

Az alkonyi ég peremén,

Kis csillagok ugrándoznak

Az est kinyíló tenyerén.

Gerle ül az akác hegyén

Teste szürkeségbe olvad,

Mellé ül a sárga holdfény,

Ülőáguk hangtalanul korhad.

Bodzabokor erdő szélén

Alján kapirgál egy árnyék,

Kíváncsian vár a szél s én

Hogy fácántyúkká váljék.

A telihold, mint egy angyal

Vágyuk rögtön kitalálja,

Fénye száll, teljesül az óhaj,

Ezüstöt szór a riadt madárra.

A fűben tücskök ciripelnek

Átkarol, andalít a dallam,

Lelkemben vágyak ébredeznek,

Hogy őket még sokáig haljam!