|
Emlékborostyán
Lelkem legbelső zsebében mélyen eldugva,
Rejtőzik egy ragyogó, áttetsző emlékborostyán,
Néha féltve előveszem az emlékezés fényébe tartva,
Gyönyörködve nézem, a könnyem képezte fátyolán.
Benn a közepén egy megdermedt édes mozdulat,
Mely lágyan rád fonódva ölelő két karomat festi,
De a sors jeges gleccserével akkor ránk szakadt,
S szerelmünk emlékét már csak, e borostyán rejti.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
