|
Már lefelé
Mint hajnali Nap, erősödő fénnyel lépkedtem
Vágyva, a MINDENÉRT,
Kapaszkodtam elszántan egyre feljebb s lentről
Két szempár kísért.
Majd egyedül maradva haladtam, el- elcsúszva
A sima kéklő égen,
Mögöttem valóra vált s holt álmaim hevernek,
S delelőre értem.
Most lefelé indulok, lábam már biztosan jár
A fellegek peremén,
Fényem gyengül, a minden egyre szűkül, s lesz
Sír, egy fejfa tövén.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
