Gazdagságot nekem nem adott az ég

Szobámban nem áll díszes hintaszék.

Minek is állana , hisz nincs ki beleüljön

Az élet dolgairól mélázva, tűnődjön.

Nem a kedvvel van, a legnagyobb bajom.

Csak az idővel, ha a széknek adom.

Mert bizony az idő túlontúl kevés

A dolog tengernyi s csekély a fizetés.

De gazdagságra nem is nagyon vágyom,

Csak gyümölcsöt teremjen a fáradságom!

Mert mit tagadjam, a munkát azt szeretem

Rajta kívül másom sincs csak a becsületem.

Sajnálni azért ne legyen senkinek sem oka

Temérdek kincsnek vagyok büszke birtokosa.

Van szerelmes feleségem s imádott gyermekem

S álltaluk boldogságom, mi drágakő nekem.

Ha lenne gyémántom s aranyam temérdek

Asszonyom csókjaival soha fel nem érnek.

S fejem felett hiába lenne csodaszép palota

Ha nem lenne kislányom s huncut mosolya.

Ha volnának erdeim, mesés tavaim,

De nem lennének hű, jó barátaim

S csak gazdagságom volna, mit kezdenék vele?

Nem kell nekem! Az ördög fogja, s vigye!

De lám tévedtem, mert hisz gazdag vagyok

Fejem felett nap és a hold felváltva ragyog.

Képzelt poharam megfogom, s emelem

Tirátok barátaim, gyermekem s szerelem!