A harcművészet egy szép tengeri kagyló,

S testében parányi homokszem a gyakorló.

Az évek, ahogy kemény edzésekkel múlnak

A homokszemek lassan gyöngyé alakulnak.

A test harcolni tanul véren, s könnyeken át

S ha végére ér, a lélek nyugalmat, békét talál.

A harcművészet az egyetlen, mi harcra nevel

S mégis lelkedre a küzdés, békét hoz majd el!

Csupa ellentét, mégis csodás egységes harmónia,

Hol izzó tűz lakik, s a nyugodt víznek is otthona.

Testedből fegyver kovácsol, a benne eltöltött idő

S bölcsességet, hitet ad s kemény leszel akár a kő!